A jó krízis [de Zsuzsa Selyem]

„We need to move from local universalism to global contextualism.” Yehuda Elkana  Ha tudunk a krízisről hisztériamentesen gondolkodni (amihez jó kiindulópont lehet a szó eredeti jelentése: κρίνω – kiválasztani, eldönteni,...

„We need to move from local universalism to global contextualism.”

Yehuda Elkana

 Ha tudunk a krízisről hisztériamentesen gondolkodni (amihez jó kiindulópont lehet a szó eredeti jelentése: κρίνω – kiválasztani, eldönteni, megítélni), akkor az egyetemi életünk krízishelyzetben van. Megnyugtató: eljött a pillanat, amikor mérlegelhetjük, milyen egyetem-kocepciók milyen következményekkel járnak, melyek az azonnali és melyek a hosszú távú prioritások, megvitathatjuk, hogy mi jó a tudománynak, mi jó az intézménynek, mi jó a társadalomnak.

A krízist mint fordulópontot nyilván nem a BBTE-n most történő, először nem előregyártott egyetemi választások indokolják: globális szinten merül fel a fogyasztói kultúra és a jóléti társadalom fenntarthatatlansága. Az egyetemnek, mint kutató és tudás-átadó intézménynek lehetősége van arra, hogy új tudást, új stratégiát kidolgozva ne néma áldozata legyen a társadalmi folyamatoknak.

Ahhoz viszont, hogy új tudást, új stratégiát legyen képes létrehozni, pontosan kell érzékelnie és felvázolnia a kiinduló paramétereket. A szép eszmények csak abban segtenek (persze, ez sem lebecsülendő), hogy esztétikus szavak hagyják el a haldokló ajkait. Ha viszont a jövőről gondolkodunk, nem tekinthetünk el attól, hogy mennyire megváltozott az információ szerepe és közege, megváltozott a társadalom szerkezete, és olyan politikai opciókra van szüksége a különféle országoknak, amelyeket egyetlen politikai párt sem képes teljesíteni. Aminek még neve sincs. És azért annyi tévedés, kiszolgáltatottság és opportunizmus, mert a korábbi, látszat-demokratikus, vezérelvű, hierarchikus, monologikus struktúrák felől próbáljuk leírni.

Az új tudás létrejöttét nem garantálhatja egyetlen személy. A hálózati társadalomban az a jó stratégia, amelyik minél több embert bekapcsol a folyamatba. Nincs fölösleges tudás, a halbiológus éppúgy nélkülözhetetlen, mint a vállalati menedzser. Vagy a klasszika-filológus. Könnyű, és mélységesen tudományellenes saját diszciplínánk narratívájába bezárkózni, és a jelenségek komplexitását valamiféle pillanatnyi prioritásra leegyszerűsíteni. Vagy kidolgozzuk a valóságos egyenrangúság működésének feltételeit, vagy elszórakozunk még egy ideig lokális igazságainkkal, miközben egyetlen praktikus tudomány egy másik, élhető bolygó megközelítésének kutatása lesz.